KI�LT� SZ�

Mai im�m sor�n felki�ltottam az �rhoz l�tva azt, hogy az emberek �s m�g a kereszt�nyek sokas�ga is elfordul az Istent�l, �s b�lv�nyaik el�tt borulnak le minduntalan. Egy tal�l� mondat jutott eszembe. A megv�lt�s nem apr� pici p�tty�s labd�kon kereszt�l �rkezik hozz�nk. �s a foci csak egy kicsiny r�sze a s�t�ni strat�gi�nak.

Ima alatt �gy �reztem magam, mint egy vihar el�tti csendben. Itt a ny�r �s a h�v�k elfeledkeznek arr�l, hogy mit is kellene tenni�k. Az emberek elhagyj�k posztjaikat, s�ketek lesznek a hall�sra �s n�m�k a sz�l�sra. A FRONTVONAL KEZD KI�R�LNI �s az ellens�g szinte akad�ly n�lk�l nyomul el�re �s foglalja el Magyarorsz�g ter�leteit.

Eszembe jutott egy p�r nappal ezel�tt az �rt�l kapott �lmom, amiben ugyanezt a ki�lt�st �reztem fellelni. �reztem, hogy ma van a kihirdet�s�nek az ideje.

Egy t�bbszintes h�z valamelyik fels� emelet�n tart�zkodtunk huzamosabb ideig. Im�ds�ggal, k�zbenj�r�ssal t�lt�tt�k az id�nket. Tudtam, hogy t�bben voltunk f�rfiak �s n�k is. Ima k�zben egym�st is t�mogattuk, seg�tett�k. Ek�zben t�bbsz�r kimentem az erk�lyre, mert �lland� szir�n�z�s hangja hallatszott a telep�l�sen, v�rosban. Olyan volt, mintha sirat�k�rus hangja, mert rengeteg szir�na szolt egyszerre, minden fel�l. Sok helyen l�ttam, t�zeket, amik olyan em�szt� t�zek voltak. L�ttam, amint mindenfele f�st gomolyog. A t�zolt�kocsik eszeveszett temp�ban rohang�ltak az egyik helysz�nr�l a m�sikra. Az emberek l�tsz�lag nyugodtak voltak, �gy bolyongtak, �ssze vissza, mint a zombik, mint az �l� halottak, �rz�sek �s �rzelmek n�lk�l. �rezhet� volt a var�zsl�s ereje rajtuk, ami vaks�got okozott. Fura kontrasztja volt az eg�sz jelenetnek. 
Az erk�lyr�l visszamentem a t�bbiekhez, s�rva mondtam el a l�tottakat �s csak azt hajtogattam, m�ly megrend�l�ssel, hogy im�dkozzunk, im�dkozzunk. Ez t�bbsz�r is megism�tl�d�tt. T�bben, �s �n is kezdt�nk elf�radni, beh�z�dni egy sarokba, de ekkor az egyik testv�rn� kedvesen, de hat�rozottan azt mondta, hogy: "M�G NEM AZ ALV�SNAK �S A PIHEN�SNEK AZ IDEJE VAN!„

Meger�s�dve tov�bb folytattuk a k�zbenj�r�st, a harcot, a pr�f�t�l�st.
K�zben ez a testv�rn� valamif�le ell�t� csomagokat is osztogatott, j� tan�csokkal egy�tt. Ez is sz�ks�ges volt az elindul�shoz. A bels� s�r�som eg�sz id� alatt nem sz�nt meg, f�jdalommal t�lt�tt el mindaz, amit l�ttam, �s tov�bbi im�dkoz�sra sarkalt.
Amikor utolj�ra kil�ptem az erk�lyre, oldalra tekintettem �s l�ttam, hogy egy nagyon magas �p�let (felh�karcol�) teteje hirtelen l�ngba borul, hatalmas f�st gomolygott. Ezt megel�z�en csak kisseb �p�leteket l�ttam l�ngba borulni. Fentr�l letekintve �szrevettem, hogy ide m�r csak egy kisebb piros terepj�r� aut� �rkezik (t�zolt� parancsnoki), de csak a helysz�nt tudta felm�rni, mert olyan kocsi, ami olt�sra is alkalmas nem volt a rengeteg t�zeset miatt. Itt a t�z valahogy kialudt, de a l�ngokban a legfels� szintek teljesen megsemmis�ltek, csak az el�szk�s�d�tt csonkok f�st�l�gtek. 

Az eset ut�n visszal�ptem az erk�lyr�l, t�j�koztattam a bent l�v�ket �s mindenki felszerelkezve az �tj�ra indult.

 
Lent az als� szinten, amikor az utc�ra kil�ptem, hirtelen vissza kellet l�pnem, �s egy vastag kab�tot kellet magamra venni. Kint a poros utc�kon nem volt hideg, s�t ink�bb ny�rias meleg. A kab�t olyan ez�st�sen feh�r, steppelt un. paplankab�t volt, de ahogy kil�ptem nem izzadtam benne. R�j�ttem, hogy ez egy V�DELMI FELSZEREL�S (t�z�ll� ruha) volt a kint l�v� t�zek (�t�let) miatt. Az emberek �szk�s�d�tt ruh�kban bolyongtak �ssze vissza. Tudtam, hogy oda kell menni hozz�juk a bennem l�v� �zenettel, Krisztussal, am�g nem k�s� �s teljesen el nem �gnek a b�n �t�let�ben.

Egy igei ki�lt�s van bennem �s ez az

�zsai�s 62: 6-7 versei:

„Falaidra Jeruzs�lem �r�ket �ll�tottam. Soha ne hallgassanak, se nappal, se �jjel! Ti akik az Urat eml�keztetitek, ne legyetek n�m�k! Ne engedj�tek, hogy n�ma maradjon, am�g helyre nem �ll�tja, �s dics�ret�nek hely�v� nem teszi Jeruzs�lemet a f�ld�n.”

�lljunk r� erre az ig�re am�g nem k�s�!

2016. 06. 24.

Such Attila