Mennydörög az Úr szava népéhez!

 Az Úr 2012. 02. 11-én reggel szólt hozzám az Ő Szelleme által és azt mondta, hirdessem ki az Ő szavait az Igéi által. Eredetileg más helyen akartam a bibliát tanulmányozni, de az Úr változtatott az én tervemen és elvitt először a Dániel 12: 1-4 részhez, és azt mondta, hogy hirdessem ki Magyarországra a többi igéjével együtt a megfelelő sorrendben. Közben lelkemben mélyen megrendültem szavaitól, amik úgy hatoltak elmémig, mint a menydörgés, és kegyelemért kiáltottam ezért az országért, mert éreztem az Úr haragját. Dánielnél kérdeztem az Urat, miért mutatott rá most erre az igére. Így vezetett el a többi igéhez, és azt mondta, hogy azoknak előtte be kell következnie, mert hűtlen az én népem, sokak a saját igazukat keresik, eltértek az én akaratomtól. Földi uralkodókkal keresik törtetve a hamis szövetséget, és annak alamizsnájában bíznak. A hitetlenség és félelem eltérítette őket az én oltáromtól, és idegeneknek tömjéneznek, saját bálványaikhoz szólnak, így süket a fülük a hallásra és vak a szemük a látásra. Büszkeségük sokszor csapdába csalja őket. A kiáltó szót nem hallják meg a pusztában és restek a megtérésre. A szálkát észreveszik, de a gerendát nem veszik ki saját szemükből.

 Tudtam, hogy mindazok, amik most bekövetkeznek, azért adatnak e népnek, hogy felrázza őket csipkerózsika álmukból és kijöjjenek abból a mesevilágból, varázslásból, amibe a sátán fondorlatos és erőszakos módon belevitte, és bűnöket ragasztott rá, amivel bemocskolta ésmegbélyegezte ezt a nemzetet az évszázadok során. De a Bárány vére meghinti, bűnbánatra, megvallásra, megtisztulásra vezeti ezt az országot. Ámen!

 Az üzenet írása alatt és miközben az igéket írtam sokszor percekre megálltam, mert az Úrnak olyan erős jelenléte volt rajtam, hogy szinte teljesen elgyengültem, vagy éppen könnyeztem, és nem láttam a sorokat, vagy a levegő után kapkodtam. Sokszor erőt kellet gyűjtenem a folytatáshoz. Éreztem, hogy az Úr súlyos terheket és nehéz, fajsúlyos üzenetet bíz rám. Olyan érzés volt, mint amikor egy háztető be akarna szakadni, és alatta állva tartanám és kiáltanék segítségért. Estig több alkalommal visszaültem az üzenet írásához, mire az Isten egybe kovácsolta. Közben folyton csak kegyelemért kiáltottam az Úrhoz ezért a népért, de éreztem, hogy hajthatatlan az Úr.

 Miután leírtam kértem feleségem támogatását és félre tettem az üzenetet, mert féltem a kihirdetéstől, túl erősnek tartottam, emberi ésszel nem akartam elfogadni és vívódtam azon mikor, mit tegyek.

 A kihirdetéshez az egyik pecsétet az szolgáltatta, hogy 13-án este a híradóban láttam, amint arról tudósítottak, hogy Kadarkúton leégett a Pünkösdi egyház szeretetotthona az éppen majdnem teljesen felújított kastély. Isten kegyelméből senki sem sérült meg, de úgy csapott belém a hír, mint egy villámcsapás. Olyan volt számomra, mint egy vészcsengő. Tudtam, hogy ki kell hirdetni ezt az üzenetet, hogy akinek van füle, halja, mit mond a Szent Szellem, és ez az ország végre az egy igaz Istent keresse és hirdesse, hozzá megtérve..

 Az Úr szava ehhez a néphez:

Térjetek hozzám én népem, és megismeritek kegyelmemet, szent tüzemet adom nektek, és hordozni fogjátok az Én dicsőségemet, majd megismer benneteket minden nép, azt fogják mondani az Úr az ő Istenük!

 Dániel 12: 1-4.

„Abban az időben eljön Mikáél, a nagy vezér, aki a te néped mellett áll. Nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt, mióta népek vannak, addig az időig. De abban az időben megmenekül néped, mindaz, aki be lesz írva a könyvbe. Azok közül akik alusznak a föld porában, sokak felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezetnek, mint a csillagok, mindörökké. Te pedig Dániel, zárd be ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet a végső időkig. Sokan tévelyegnek majd, de az ismeret gyarapodik.”

 Az Úr Szelleme tovább vitt a következő igékhez és azt mondta, hogy a végidőkben vagyunk amelyben a pecséteket a Bárány feltörte!

 Az Úr szava most ez:

Apcsel, 2: 19-21,

„És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tűzet és füstfelleget. A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.”

 Az Úr további szavai ehhez a nemzethez:

Jelenések 6: 12-17,

„És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha, a telihold olyan lett, mint a vér, és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullajtjaéretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza, az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdul a helyéről. A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőznek a barlangokban és a hegyek szikláiban, és így szólnak a hegyekhez és a sziklákhoz: „Essenek ránk, és rejtsenek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?”

  Közben láttam remegni a földet és nagy áradó vizeket és sok kiáltást az Úrhoz, és éreztem, hogy ez nagyon közel van és ettől megrettentem. Az az álmom jutott eszembe, amikor az Úr azt mutatta, hogy egy pincében sok tartós élelmiszert és palackozott tiszta ivóvizet halmoztunk fel, mert egy időre ez létfontosságú ellátást biztosított számunkra.

 Miközben ezeket írtam láttam szellemben amint Pál és Szilász a börtönben, fogságukban és emberileg kilátástalannak tűnő helyzetükben, imádkoznak, dicsérik és imádják az Urat és ezért a  börtön alapjai, falai megrendültek és megnyíltak a börtönajtók, és lehullottak a bilincseik, de ők nem futottak el, hanem hirdették az Úr kegyelmét a börtönőrnek, az megtért, megkeresztelkedett háza népével együtt. A börtönőr magához fogadta őket,kimosta sebeiket, és asztalt terítet számukra.

 Ekkor ezt mondta nekem az Úr. Szólj az új nemzedékemhez és hirdesd nekik az én beszédemet az én élő igém által ezekre, az időkre:

 Jelenések 7: 13-16,

„Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?” Ezt mondtam nekik: „Uram te tudod.” Mire ő így válaszolt: „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség, mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet.”

 Azt mondja az Úr: Ezek az én szavaim ezekre az időkre okuljatok belőle én népem!

 Hálát adtam az Úrnak az Ő üzenetéért és kértem erőt annak hirdetéséhez, és kegyelméért esedeztem.

 Hiszem, hogy az Úr szólt rajtam keresztül, csak az történjen meg ami, az Ő mennyei akaratában van. Akinek van füle, hallja, mit mond a Szent Szellem.

„Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen.”

2012. 02. 14.                                       Such Attila