Kinek az asztaláról étkezel?

Isten mutatott egy álmot, amiben:
1. rész: Egy középkorú házaspárt gyerekeikkel együtt kísértem be a városba. Az ő kocsijukkal mentünk be. Előtte az asszony azon aggodalmaskodott, hogy az autó központi zárja nem működik /védelem/, nem lehet bezárni, mi lesz vele a városban. Úgy éreztem a hátsó ajtó zárja be van szorulva, és emiatt a többi sem működik, akadályozza azokat /hitetlenség/. Elkezdtem a kezemmel megmozgatni és akkor elkezdett működni rendesen. Elindultunk, és jobb első ülésen foglaltam helyett, a férj vezetett, az asszony és a gyerekek hátul ültek. Beirányítottam őket a városba, ott egy parkolóban megálltunk. Kiszállás után a család szétszéledt, mindenki a saját útjára ment, eltűntek, beolvadtak a város forgatagában /a világ hatása/.

2. rész: Én ott egy fagylalt árushoz mentem, megálltam előtte és néztem a kínálatát. Érdekes módon ott egy asztalra kitéve kupacokban több féle fagylalt volt, nem volt pult mögé téve edényekben. Olvastam az árus gondolataiban, aki éppen azzal foglalkozott, hogy az egyik fagylaltja már romlott, azt le kéne vennie és kiöntenie a szemétbe. Ennek olyan márvány színe volt /keveredett/, mint amikor a csokit és a vaníliát /sötétet és a világosat/ félig összekeverjük. Az árus kínálta a portékáját és azt sem vette le az asztalról, de én nem kértem belőle, pedig az árus mellett álló nő bizonygatta /befolyásolás/ hogy jó az a fagylalt. Csak az egyszínűből kértem, amibe volt még rizs és kókusz is belekeverve, de arról tudtam, hogy az fogyasztható és ízletes.

Isten azt üzeni, hogy e világban élünk, de nem vagyunk e világ szerint valók. Őrá kell bíznunk magunkat. Ha az Úrban vagyunk, hinnünk kell abban, hogy mindenünk az Övé, mi csak használjuk, sáfárkodunk azokkal és védelme alatt állnak, állunk. Lehet az egy autó, az életünk, családunk, kapcsolatok, szolgálatunk, az anyagiak, vagy bármi más.
Átalakul a tulajdonosi szemléletünk. Egyre többen fogják ezt megérteni, az Istenre utalva, hitben, az Ő védelme alatt élni, és nem félelemben, aggodalmaskodásban a világ és a sátán befolyása alatt sodródni.
Mi leszünk hatással a világra, vagy a világ van hatással ránk? Mennyei állampolgárok, vagy csak világi állampolgárok vagyunk? A keveredés egyenlő a bukással és a halállal. Olyan nincs, hogy egy kicsit ebből, egy kicsit abból, ahogy éppen nekem megfelelő. A világ /a sátán eszköze/ szereti összekeverni az igazat a hamissal, hogy látszólag fogyaszthatóvá tegye, de ha az Úrral vagyunk, és szentségben járunk, kivédjük ezeket a csábításokat.

Kérni kell az Úrtól, hogy érzékszerveinket, szellemünket is állítsa rá ezek érzékelésére és helyes kezelésére. Minden nap, amikor kilépünk a világba, rengeteg olyan dologgal találkozunk, amiben keveredik az igaz a hamissal, el kell döntenünk, hogy kinek az asztaláról eszünk, és hogy mit választunk, mi az ehető és mi, ami méreg és halál számunkra. Lesznek, akik ott állnak melletted, és azt bizonygatják, hogy az még jó és édes, mert ők is fogyasztják és élnek, és nem is tudják, hogy ők élő halottak. A pillanatnyi örömszerzés, önzés és engedetlenség, tudatlanság világában „élnek”. Nekünk kell fáklyaként világítani köztük, nem megengedve, hogy eloltsák azt.
Nem engedhetjük meg, hogy az egyházon belül is féligazságokkal tápláljanak, vagy az igaz és a hamis keveredéséből, elegyéből együnk, mert az távol tart Istentől és az Ő királyságától, nem engedi a kenetet és az áldásokat felszabadulni az életünkben és szolgálatunkban.
Sokakat most tanít az Úr ezeken a területeken és nehéz próbákon mennek keresztül, de őket a megszentelteket fogja az elkövetkezendő időkben szolgálatba állítani. Hatással lesznek a világra, az emberekre, az egyházra és a sötétség erői nem tudják őket befolyásolni ebben, mert mint megszentelt edényekből folyik ki belőlük Isten mennyei kenete, és elárasztja környezetüket.

Péter első levele 5: 6-8,
„Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.
Legyetek józanok, vigyázzatok, mert az ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el:”

Győr, 2011. 03. 29.

Such Attila