Prófétai Közbenjárói Hivatal
Ma reggel az Úr nagyon erőteljesen a szívemre helyezte az országunk sorsát, megnyitotta a szívemet és azt mondta az Ézsaiás 65: 8-9 igéin keresztül:
„Azt mondja az Úr: Ha mustot találnak a szőlőfürtben, ezt mondják: Ne pusztítsd el, mert áldás van benne! Ugyanígy bánok majd szolgáimmal is: nem pusztítom el valamennyit. Adok még Jákobnak utódokat, Júdának is, akik hegyeimet öröklik, választottaim veszik birtokukba, szolgáim laknak rajta.”
Közben láttam, amint Isten keze lenyúl az égből az országunk fölé és elkezd embereket kiemelni a morajló tömegek közül, az erdőkből és barlangokból, ( az elrejtettségből ). Olyanokat, akik elkezdtek a nehézségek és elutasítottság ellenére igazságban, békességben és a Szent Szellem általi örömben járni. Fontos az igei sorrend. Isten igazsága nélkül sem az egyházban, sem a szívünkben nem tud felfakadni Isten békessége, és ennek eredményeképpen a Szent Szellem által való öröm sem.
A tömegből olyan embereket emelt ki, akik látszólag kicsik, elesettek és jelentéktelenek voltak mások számára, nem olyanok, mint Saul, ahogyan az ige írja egy fejjel kimagaslott a tömegből. Ezek álltak az erdőkből és barlangokból kihozott emberek élére. Láttam, hogy ezalatt az Úr kiönti haragját erre a földre és a rajta lakókra bűneik miatt, de látva ennek a népnek a nyomorúságát, és halva kiáltását betelt a haragja, és elkezdi kiárasztani az Ő népére a kegyelmét.
Azt mondta, olyan vezetőket támasztok közöttetek, akik szívem szerint való emberek, mint Dávid, Józsué vagy József, és az én elhívásom van rajtuk, akiket én neveltem. Közben én is megláttam, és megéreztem ennek az országnak és Isten népének a nyomorúságát. Megtapasztaltam, mit érezhet ilyenkor az Úr. Láttam könnyezni az Urat, látva az Ő népének elesettségét, tudatlanságát, és keserűségét, és én is Vele együtt sírtam.
Először a keresztényeknek ki kell jönnie a fogságból, hogy azok másokat is kihozhassanak.
Az Úr szívével kell közbenjárnunk, és kiáltanunk hozzá, hogy az Ő igazságai fakadjanak fel az egyházban,mert csak az igazság tesz szabaddá! Az igazság sokszor fájó dolog, de Jeremiásnak is azt mondta az Úr:
„ Most szádba adom igémet! Lásd én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy
Gyomlálj, és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!” Jeremiás 1: 9-10
Láttam, hogy sokan bekötött szemmel kiáltanak az Úr kegyelméért, és börtönökben ülnek, és mégis koronát raktak a fejükre, pedig a kezük meg van kötözve. Láttam olyanokat is, akik egyszerű öltözékben nem a börtönben és nem fáslival a szemükön kiáltanak, és naponta felmennek egy hegyre, ők az Isten közbenjárói.
Így szólt hozzám a másik ige: Ézsaiás 62: 6-10.
„Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam, soha ne hallgassanak, se nappal, se éjjel! Ti, akik az Urat emlékeztetitek, ne legyetek némák!
Ne engedjétek, hogy néma maradjon, míg helyre nem állítja, és dicséretének helyévé nem teszi Jeruzsálemet a földön. Az Úr esküre emelte jobb kezét, erős karját: Nem adom gabonádat eledelül ellenségeidnek. Nem isszák többé idegenek mustodat, amelyért te fáradoztál, hanem azok élvezik, akik betakarítják és dicsérik az Urat: azok isszák meg szent udvaraimban, akik leszüretelik.
Vonuljatok, vonuljatok ki a kapukon, készítsetek utat a népnek! Töltsétek, töltsétek föl az országutat, hányjátok le róla a köveket, állítsatok útjelzőket a népek között!”
Az Úr elkezdett felállítani egy prófétai közbenjárói hivatalt, most szólítja elő őket. Olyanokat állít a falakra, akik az Ő számára elválasztott, elkülönített szolgálói, és ahogy az
I Péter 5: 10-ben írja: felkészítettek, megszilárdítottak, megerősítettek és megalapozottak.
Beállítja őket hivatalukba, hogy az apostolokkal és a többi /evangélista, pásztori, tanítói/ szolgálóval együtt felkészítsék a szenteket a szolgálatra és közbenjárjanak az országért. Fontos, hogy mindezt az Úr Szelleme által tegyék, tegyük. Az Úr szava az:
„Nem hallgathatok Sion miatt, nem nyughatom Jeruzsálem miatt, míg nem ragyog igazsága, mint a hajnalfény, és szabadulása, mint az égő fáklya. Látni fogják igazságodat a népek, dicsőségedet az összes királyok. Új nevet adnak neked, melyet az Úr maga határoz meg.”
Isten új alapokra helyezi egyházát Efezus 2:20-ban azt a kötelezvényt adta nekünk, hogy épüljünk rá az apostolok és próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Jézus Krisztus!
Szólítalak benneteket próféták, és közbenjárók az Ézsaiás 66:8-10 igéivel:
„ Vajon egy országért csak egy napig kell vajúdni?
Születik e nép csak úgy egyszerre?
Hiszen alig vajúdott Sion, máris megszülte fiait.
Csak megindítsam, és ne vezessem le a szülést? – kérdezi az Úr.
Vagy én, aki a szülést vezetem, megakadályozzam? – kérdezi Istened.”
Győr. 2010. november 1.
Such Attila
|
