Mózes tanítványai vagy Jézus tanítványai?
János 9:28
„ Te vagy az Ő tanítványa,mi a Mózes tanítványai vagyunk.”
Lukács 5:33
„ Azok ezt mondták neki: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusok tanítványai is, a tieid pedig esznek és isznak.”
Az első igeversben a farizeusok vallják magukat Mózes tanítványainak, szemben állítva magukat a vakon születettel, akit Jézus meggyógyított és most Jézus tanítványának nevezik őt.
A második versben szintén a farizeusok állapítják meg ezt a megkülönböztetést, itt már háromféle tanítványról beszélnek: - János tanítványai, - farizeusok tanítványai, - és Jézus tanítványairól
Jézus amikor elhozta a Királyságát a földre,akkor valóban egy szétválasztást eredményezett a szolgálata. Az embereket döntés elé állította, melyikhez akarnak tartozni.
János tanítványai eljutottak a megtérésig, más felismerésre tértek, közülük sokan csatlakoztak később Jézushoz, tehát ez a szint egy folyamat része lehet, amikor már van felismerés, de tovább kell menni.
A farizeusok tanítványai törvényből böjtöltek, megtérés, kijelentés nélkül, akik folyton csak irigyek voltak Jézus szolgálatára és vádolták, kárhoztatták őt, illetve akadályozták, megítélték.
Aztán beszél Jézus tanítványairól, akik az Istennek a fiai, királyi gyermekek, benne vannak a királyságban. Jézus azért jött, hogy megszüntesse az elsőt, a Mózesit, hogy helyébe állítsa a másodikat.
Ez az ige háromféle hivőt, tanítványt mutat be, akik mindhárman istentiszteletet gyakoroltak: a vallásos szelleműt, a királyság előttit, illetve a királyságban járókat. Mindhárom megtalálható egy gyülekezeten belül is.
A prófétai kenet megjelenésével azonban egy szétválasztás jön, amikor nyilvánvalóvá válik különböző helyzetekben, hogy ki melyikhez tartozik.
Mózes törvénye nevelő volt, fegyelmező ( Galata 3:23 ) volt Izrael népe számára. Krisztusban azonban eljött a hit és a kegyelem, hit által szabadul fel a fiúság. Mózes törvényének meg kellett felelni ahhoz, hogy Isten elfogadjon. Ez a nevelő,mint egy rabszolgahajcsár ott állt mögöttük, és lesújtott,hogyha vétkeztek, vagy nem tartották be a törvényt. Az volt a célja, hogy Isten számára elfogadhatóvá váljon Izrael népe. Már fizikailag nem voltak ugyan rabszolgák, Mózes törvénye azonban szellemileg egy kötöttséget hozott. Azonban ez mégis egy magasabb szint volt már, mint Egyiptomban a fizikai rabszolgaság. Nos Jézus most azért jött, hogy feloldja Izrael népét ez alól a kötöttség alól.
Ez a fajta gondolkodás, a vallásos farizeusi gondolkodás ma is megtalálható és azt látom, hogy olyan, mintegy búra a keresztények fején, elzárja előlük Isten jelenlétét, természetfeletti felszabadulását. Vagy olyan, mint egy vasbilincs az emberek fején, akadályozza őket a látásban, a szellemi hallásban, és egy szellemi bénaságot eredményez.
De kihirdetjük, hogy a Jézus Nevében pattanjon le most a keresztények fejéről, a gondolkodásáról ez a bilincs, és hulljon le róluk. Mert Jézus azért jött, hogy a vakok szemei megnyíljanak.
Nekünk tehát nem kell megfelelnünk Istennek, nem kell elfogadtatni magunkat azzal, hogy neki megteszünk dolgokat. Imádkozni, böjtölni,szolgálni Őt, dicsérni Őt – ebből a motivációból, ez a törvény és nem fog áldást hozni. Ez a farizeusi szellem azt mondja: még többet imádkozz, mondd el a mi Atyánkat még egyszer, nem elég még, még böjtölj akkor biztos sikerülni fog, kevés, nem jó, nem hozott eredményt: akkor ne heti egy napot böjtölj csak, hanem többet.
Galata 3:10 Átkozott mindenki, aki meg akar felelni a Mózesi törvényeknek, és meg akar felelni Istennek . A tetteink nem tesznek igazzá minket, attól nem fog a lelkiismeretünk megnyugodni, hogy ma elmentünk az istentiszteletre, hogy adakoztunk éppen, vagy hogy ma szolgáltunk. Mert ha ezért tettük és nem kijelentésből, akkor hagyjuk abba mindaddig, amíg a Szent Szellem nem mondja hogy mit és hogyan csináljunk.
Mózes tanítványai vagyunk – mondták a farizeusok, miközben napról – napra szokásokat, hagyományokat őriztek, képmutatóak voltak, és a külső látszatra adtak, a belső tartalom nem számított. Megtérés nélkül szolgáltak, hit nélkül gyakorolták a hitüket, és ma gyakran az egyházon belül is jól látszik eme kettősség. Látszólag ugyanazokat a szavakat mondják, ugyanaz az ige hangzik el jól felépítve, ugyanazt a szolgálatot végzik mindketten, mégis az Isten beszéde csak a királyságban működik, ott ahol szellemet közvetít, ott ahol élő hitből fakad.
Mózes fiai, vagyis a farizeusok, ez egy szellem, a vallásos szellem, és egyik ismérve az egyfajta szellemi gőg , akik elutasítják a nem vallásos embereket, nem értik meg a szellemben járókat, mert ők lelki síkon végzik az istentiszteleteiket,értelemből és érzelemből,lelki síkon szolgálnak és prófétálnak, jobb esetben pedig keveredés van, ami nagyon félrevezető. Mózes fiaiból hiányzik az alázat, ők nem rosszindulatúak, hanem szellemi vakságban szenvednek.
De Jézus azért jött, hogy a vakokat látókká tegye.
Mózes fiai nem érzékelik a Szent Szellem új mozdulását, korlátozva van a szellemük, korlátok között van a gondolkodásuk, és azt hiszik, hogy csak őket vezeti a Szent Szellem. Beszűkült szellemi látással rendelkeznek, az egót és a saját szolgálatot emelik, és emiatt minden más szolgálatot elvethetnek, ami nem tőlük ered.
Szolgálatuk azért nem tud kiteljesedni,mert ez a gondolkodás keretek közé szorítja őket, és nem tud Isten ereje felfakadni. Csak az a jó ahogy ők és amit ők csinálnak. Ebbe már benne van a controll szellem is. Nem ugyanaz Istentől kapott tekintéllyel felügyelni egy szolgálatot, vagy pedig a saját látásunkat, gondolatmenetünket,elveinket, módszereinket ráerőltetni a másikra. Árnyalatnyi különbség van a kettő között. Ez utóbbi megöli a fiúságot, a Szent Szellem általi vezetést. Mindenki más- más szolgálatra van elhíva, mindenkinek más az egyénisége, talentuma, és Isten eszerint fog és akar mindenkit használni.
Ez a szellem korlátozhatja a fiakat, az utódokat, hogy a saját egyéniségük, karakterük is megjelenjen a szolgálatban. Ez a szellem a fiakat gyakran engedelmességre neveli és nem önállóságra.
Az utódok gyakran kiskorúságban vannak tartva Mózes fiainál, akadályozzák abban, hogy talentumaik és ajándékaik kibontakozzanak, nem engedik, hogy szellemben felnőjenek a nagykorúságra, az érett férfiúságra.
Mózes fiainak vagyis a farizeusoknak a szellemi utódai az emberhez kötődnek, a kiskorúságban tartás miatt, és nem a Szent Szellemhez, a vezetőhöz erős kapocs köti őket,
( többnyire lelki,érzelmi, ráutaltság, esetleg kiszolgáltatottság) és tőle várják mindig a szellemi táplálékot, ezért a Szent Szellemtől nem vagy alig képesek önálló vezetést elvenni.
A szellemi növekedéshez, szintváltáshoz és ahhoz, hogy bevegyük városainkat, kell a szellemi érettség és nagykorúság. Ha egy keresztény még 10 év után is a pásztortól függ, és tőle várja az újabb és újabb kijelentéseket, mert saját maga még nem tud a Szent Szellem vezetése alatt lépni, nos ebből a csecsemőkorból Isten ki akar bennünket hozni.
Mózes fiai, tanítványai megállnak, megijedve az ígéret földje előtt, nem ismerik fel a saját Jordánjaikat, vagy ha felismerik,akkor nem tudnak átmenni rajta, a hitetlenség, a félelem és a látás hiánya miatt, a szellemi vakság miatt.
Kellenek a Józsuék, a honfoglaló apostolok, akik átvezetik harci kenettel felruházva a népet, egyéni szinten is és testületi szinten is, a saját ígéretük földjére.
Mózes fiai meghaltak a pusztában, az egész generáció meghalt, Józsué és Káleb kivételével. Mózes bár nem mehetett be az ígéret földjére, de alázatos volt, és ki tudta küldeni az utódokat, akiket Isten választott ki, ki tudta engedni az irányítást a saját kezéből ahhoz, hogy az új generáció az Isten által kirendelt helyét elfoglalja, saját harcával és győzelmeivel.
Mózes Isten embere volt, nagy talentummal rendelkező apostol, mégis meg kellett halnia ahhoz, hogy a nép tovább tudjon menni egy új szintre.
Józsué pusztai kiképzést kapott, egy olyan vezető mellett, akinek a pusztában kellett vezetnie Isten népét. Az ott tanult alapelveket azonban egész más területen kellett kamatoztatnia. Nem a Mózes útját folytatta tovább, nem a pusztai apostol volt, nem arra kapott kiküldést, hogy újabb kört tegyenek a pusztában. Mózes utódai új látással, új elhívással, új kenettel, új erővel, új mentalitással, új kiküldéssel, új területre lettek felszabadítva.
Amikor ez a generáció felnő, és már nem a kiskorúságban van tartva, nem gyámság alatt, eljön az idő teljessége, akkor az Isten a fiakat kiküldi az új területre. Az érett, nagykorú fiakat, akiknek Isten kijelentette a szívükbe a Fiúság Szellemét, akik most már örökösök, és nem az ígérgetésekben járnak, hanem az örökségükben.
Józsué generációja benne járt az örökségében, felnőtt, harcra kész katonák váltak belőlük, akik képesek voltak hódítani, győzelmeket aratni.
A szellemi csecsemők, a mannát igénylik, elvárják a vezetőtől, hogy mindig adjon nekik szellemi táplálékot.
Azok az Isten fiai, akiket az Isten Szelleme vezet személyesen. Isten fiai azok örökösök, mert Isten azzá tette őket, és benne járnak az örökségükben.
Mózes tanítványai körbe-körbe járnak,mindig egy helyben,nem jutnak előbbre évek múltán sem szellemileg. Ugyanazok a problémák, ugyanaz az ima, ugyanaz a szolgálat, ugyanazon a szinten.
Efézus 3:14 „ Mert Krisztus azt akarja, hogy ne legyünk többé kisgyermekek
( kiskorúak ) hanem felnövekedjünk az érett férfikorra." Az örökséget ugyanis csecsemőknek nem adták oda Izraelben csak 33 éves korban,mert ez a felnőtt kor.
Isten fiai által azonban felszabadul a Szent Szellem szolgálata,Mózes fiai által csak a törvény szolgálata, a kárhoztatás szolgálata jön elő.
Isten fiaiban megnyilvánul a tudomány beszéde, az ismeret beszéde, a bölcsesség beszéde, a kijelentés ajándéka.
Mózes fiai által azonban az emberi tudás, az értelemből, és érzelemből való beszédek, saját kijelentések jönnek elő és nem ihletett beszédek.
Józsué nem a Mózes által tanult módszerekkel szolgált, nem azzal a mentalitással, amit ott a pusztában látott évekig, neki egyedi, saját útja volt, mert Isten rá egy teljesen újat bízott,új utat, új feladatot, új megértést, új stratégiát.
Hadd váljunk mindannyian Isten fiaivá, érett felnőtt keresztényekké, akik képesek a harcra, a katonai kiképzésre alkalmasak, akik nem ijednek meg az óriásoktól, akik nemcsak reménykednek, hanem hittel – hisznek, akik tudják, hogy örökösök, nem majd, hanem most a jelenben. Hadd legyünk olyan szellemi felnőtté, akik nem elvárásoknak akarnak megfelelni, nem emberek tanácsa szerint, hanem a Szent szellem tanácsára hallgatnak, akik önállóan képesek elindulni és szembe néznek az óriásokkal.
Az a kenet amit Mózes kapott a pusztából való kivezetésre, az nem volt jó és nem volt elég az ígéret földjére való bevezetésre. Ezért engedjük el a Józsuékat a megfelelő kairosz időben, hogy tovább menjenek, mint ameddig mi mentünk.
A farizeusoknak is ezért kellett volna levetkőzniük a Mózesi hagyományokat, a régi látást,mert Isten új mozdulása jött el, a megváltás jött el Jézus által. A hit, a Szent Szellem mozgalma jött el, amit ők nem tudtak átvenni, mert olyan erősen ragaszkodtak a régihez.
A farizeusok nem látták az Atyát, nem volt kijelentésük róla, ők csak Jahvét és Adonajt ismerték, és Elohimot illetve El Saddajt ismerték, de mint Atyát nem.
Ez volt az egyik botránykövük,mert Jézus mindig az Atyáról beszélt, ők pedig Ábrahámról beszéltek és Mózesról beszéltek.
Ezért szükséges nekünk kinyilatkoztatást venni az Atyáról ahhoz, hogy ne ez a farizeusi szemüveg legyen rajtunk, mert e nélkül Jézust, mint Királyt sem fogjuk megtapasztalni a maga természetfölötti valóságában.
Ezért Jézus Nevében Isten népe légy most szabad ettől a gondolkozástól, légy szabad a farizeusi szellemtől. Járj áldásban, és legyen levéve a fejedről ez az abroncs, amely a szellemi látásodat homályosítja, és vedd a Fiúság Szellemét,majd járj is benne Jézus Nevében.
Isten Szelleme most beléd oltja a Fiúság Szellemét, hogy az ígéretek beteljesüljenek, hogy az Isten Királyságában, mint fiú a mennyeiek világába ültetve te is kormányozz Jézussal. Mint fiú lásd meg, hogy kegyelemből hit által vagy ott és nem cselekedetekből.
Jézus Nevében a farizeusi szellem haljon el a magyar egyházakban, amely csak körbe körben tudott járni, és egy helyben topogott, amely vak volt, és a népet is vakságban tartotta.
Haljon el minden régi látás, régi gondolkodás, amely akadálya az örökség birtokba vételének, haljon el minden,ami a pusztában tartja Isten népét, amely nem engedi, hogy a kijelentések felfakadjanak, ami akadályozza a prófétai kenet felszabadulását, a Szent Szellem munkáját Jézus Nevében.
Előhívjuk Isten felnőtt fiait, legyen láthatóvá, előhívjuk Isten hadseregét az egyházban, fegyverkezzen fel és álljon csatasorba Jézus Nevében.
2010-05-31
Such Attila és Ica
|
