Hol van Ő?
( János 7:11b,)
Jézus titokban ment fel a templomba, mert a farizeusok és a zsidók meg akarták ölni. Sokan nem mertek róla nyilvánosan beszélni,nem ismerték fel benne Krisztust, a Messiást még a testvérei sem,nem fogadták el Őt,mert ismerték a származását.
Nyilvánosan sokan nem merték felvállalni,ugyanakkor titokban kérdezgették, és keresték: Hol van Ő?
A farizeusok kérdezik a szolgákat:
Miért nem hoztátok Őt ide? ( János 7:45 )
Ez a Jézus azonban nem rejtőzködő. Az a Jézus,akit mi újszövetségi keresztények befogadtunk önmagáról akar bizonyságot tenni, és ki akarja nyilvánítani magát benned és általad.
Ki akarja nyilvánítani az Atya akaratát, szeretetét, az Atya szívét rajtad keresztül. Mert Ő és az Atya egy. Jézus mindig az Atya akaratát tette.
Ő ma is meg akarja nyilvánítani bennünk az Isten Királyságát.
A Szent Szellem azt kérdezi ma tőled személyesen: Hol van Ő? Hol van Ő a te életedben?
Ha újjászülettünk, akkor Krisztus bennünk van, mi pedig Krisztusban vagyunk,Krisztusban a menny egy a földdel. Ha Ő bennünk van,akkor bennünk a menny egy a földdel . Bennünk van a menny, ahol mi vagyunk ott van Krisztus, akkor ott mindig ott van Isten királysága.
Hol van Ő? Valóban megnyilvánul Isten Királysága ott ahol te vagy?
Hol van Ő? Hogyan tud megnyilvánulni? Hogyan nyilvánult meg Jézus által?
Isten Királysága a szeretet királysága, szeretet által nyilvánul meg. Jézus tehát ott van, ahol láthatóvá válik az Isten, az Atya szeretete. Ez azonban nem az emberi érzelemből fakadó, hanem az önfeláldozó
Szeretet. Az a szeretet,a hol meghal az én, és van helyette te, az ő, a másik ember. Az Atya szeretetének közvetítése tudatos cselekvés, nem jön mindig az emberből ösztönösen.
Jézusnál a Királyság megnyilvánult szavak által is, a kimondott beszédek által, amelyek erőt hordoztak, és közvetítették a természetfölöttit, és gyógyulás, szabadulás lett a következménye.
( Kelj fel és járj! ) Ezért ezt mi is így tudjuk bemutatni, és átadni a szavak által.
A Királyság megnyilvánult az adás által. Isten egy adó Isten, odaadta a saját Fiát váltságul a bűneinkért. Jézus adta önmagát, az idejét, és mindazt, amit az Atyától kapott, adta az áldásokat, a csodákat, és betöltötte a szükségeket. Ma is ezt teszi, de rajtunk keresztül. Az a kérdés ma, hogy hol van Ő? Látható, nyilvánvaló Ő te általad is, ezek a tulajdonságai felismerhetőek rajtad?
Jézus által Isten Királysága megnyilvánult a tetteiben is. A tettek beszélnek. János 13.rész Amikor megmosta a tanítványai lábát, azért mert szerette őket mindvégig.
Aztán Ő nemcsak beszélt a megbocsátásról, hanem gyakorolta is azt. A kereszten amikor a világ bűneinek a súlya alatt vívta haláltusáját, akkor ki tudta mondani az Őt kínzókról, hogy: „ Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tuják mit cselekszenek.”. A tettek – amikor a saját életét feláldozta a bűnösökért – ez volt a legnagyobb tette. És mindezt úgy tette, hogy közben nem vádolt és kárhoztatott senkit a bűnei miatt. Isten királysága megnyilvánult az önfeláldozásban is.
Hol van Ő ma? – ezt kérdezi a Szent Szellem.
János 6:6 „ Kemény beszéd ez, ki hallgathatja Őt. „ – mondták Jézus tanítványai is,miközben voltak akik elhagyták Őt, mert nem értették meg.
Isten Királysága más módon, de megnyilvánult a kárhoztatás feloldásában is, az irgalom, és kegyelem gyakorlásában. Amikor a farizeusok egy házasságtörő asszonyt vittek hozzá, provokációként, hogy ítélje el, amit tett ez az asszony a Mózesi törvények alapján. A vallásos szellem a törvény szolgálatát hirdeti, ezt szabad és ezt nem szabad csinálni egy kereszténynek, ezt illik, ezt pedig nem, mert különben mit szólnak a többiek, és mindenhez így is áll hozzá. Ez a gondolkodás azonban akadályozza Isten Királyságának a felszabadulását.
Mégis olyan sok keresztény így ítéli meg a testvérét a gyülekezetekben.
Amikor Jézus megszólal, a bölcsesség áradt belőle, és a kegyelem, az irgalom áradt az asszony felé.
„Aki közületek nem vétkezett, az vesse rá az első követ.”
És ezzel a mondatával elűzte a vallásos szelleműeket,majd pedig feloldozta az asszonyt : „ Eredj el, és többé ne vétkezzél!” - ezzel nem tagadta le a bűnét, ellenkezőleg, a többé ne tedd szóval azt fejezte ki, hogy bűn volt amit tett ez az asszony, mégis kegyelmet és irgalmat közvetített felé.
„ Én sem kárhoztatlak ” Ez az Isten Királyságának a megnyilvánulása: Én nem kárhoztatlak! Én nem kárhoztatlak testvér.
Hogyha meglangyosodott a Szent Szellemmel a kapcsolatod, hogyha a szellemi paráznaság bűnébe vagy, hogyha elhagytad Őt, hogyha bűnben élsz, hogyha nem tudott rajtad megnyilvánulni eddig az Isten Királysága, és a vallásos szellem szórja rád a vádlás, kárhoztatás köveit, akkor Jézus most azt mondja neked: ÉN NEM KÁRHOZTATLAK. EREDJ EL, és TÖBBÉ NE VÉTKEZZÉL!
Ez Isten Királysága. Nyilvánuljon meg rajtunk is ezután. Az, amit Ő tett, az ahogyan Jézus tette, kell hogy láthatóvá váljon rajtunk keresztül is.
Azonban a Szent Szellem megkérdezi most tőled is magyar egyház: Hol van Ő? Megnyilvánult a legutóbbi istentiszteleten? Látható és hallható formában cselekedett természetfölötti dolgokat? Benne volt a dicsőítésben, a prédikációban, vagy pedig megszoktuk már, hogy Ő 2000 éve ott van a Biblia lapjain, mi pedig csak beszélünk, beszélünk az Isten királyságáról,miközben semmi nem látható belőle.
Pedig azt mondja a Biblia, hogy nem beszédben áll az Isten Királysága, hanem erőben, természetfölötti erőben.
Amikor bemegyek egy gyülekezetben mindig azt kérdezem : Hol van Ő? Keresem, hogy miben és hogyan nyilvánul meg, miben lesz látható, mit tesz ma? De sokszor csak az embereket, emberi terveket, megszokásokat, szépen felépített struktúrákat látok, és értelemből fakadó énekeket hallok.
De Ő nem egy szobor, aki csak ott áll és nézi a keresztények színpadi, kulturális programjait.
Ha hagyjuk, hogy Ő beszéljen a szószékről, és nem mi mondjuk meg, hogy miről beszéljen a pásztor, ha az énekeink nem róla, hanem Őneki szólnak, akkor Ő megnyilvánul láthatóvá, és hallhatóvá is válik majd az alkalmainkon.
Akkor hogyha egyenként személyesen a hétköznapi életünkben képviseljük Őt, hagyjuk hogy a mindennapjainkban is Ő legyen a vezetőnk,irányítónk és Urunk, nem pedig mi, akkor ha vasárnap összejövünk az istentiszteleten, mindannyian feltöltve Krisztussal, telve a Szent Szellemmel, és nem az élet terheit, gondjait, illetve a bűneinket cipeljük magunkkal az alkalmakra, akkor ott biztosan meg fog nyilvánulni az Isten Királysága látható formában.
Akkor nem azt fogja kérdezni tőlünk a Szent Szellem, hogy miért nem hoztátok Őt ide?
Jézus amikor a földön járt, harcát a vallásos farizeusokkal, az előző generáció tradíciójával, szokásaival, egyházi, vllásos törvényeivel vívta. A Mózesi törvények tulajdonképpen Istentől voltak, de Jézus most egy újat készített a számukra, és ki akarta őket hozni a régi dolgokból, mert az valóban egy idő után már megszokássá válik, és nincs benne élet.
Időnként az évszázadok során tett ilyet a Szent Szellem, kiöntött egy új bort, és mindig az volt látható, hogy a régi bor képviselői nem fogadták el, nem értették meg, elűzték, vádolták, és akadályai voltak az újnak. A legnagyobb akadályai Isten új mozdulásának pontosan a régi idők képviselői, akiket a Szent Szellem akkor abban a folyamban használt.
Isten ma is, a keresztény világban egy új bort készített elő, de mi olyan sokszor jó farizeusként ragaszkodunk a régihez, miközben az már nem működik, pedig valamikor csodálatos volt, ébredés volt belőle. De a Szent Szellem új bora nem tölthető bele a régi tömlőbe. A régi tömlőink és a régi bor már megszokottá vált, már nincs benne erő, nem közvetíti a természetfölöttit, nem nyilvánul meg benne Krisztus, egyszóval akadálya az Isten királysága további növekedésének.
Mindig azt kérdezzük meg a Szent Szellemtől: Hol van Ő? Hol van most,milyen folyamatokban van benne, mert én is ott akarok lenni ahol Ő van, és amiben már nincs benne abban én sem akarok részt venni.
Mindig két pártra szakadt a tömeg amikor Jézus megnyilvánult. Voltak azok akik elfogadták a csodáit, és beszédét, és azok akik Belzebúbnak nevezték, vagy azt mondták rá, hogy nincs Istentől.
Mindig szakadás, vita vagy meghasonlás támadt ott ahol Ő megjelent. „ Mi a titka? „ – kérdezgették a hitetlenek. Jézusnak egy titka volt, az Atyától való teljes függés, hogy küldetését jól végezze. Ő mondta:
„ Aki magától beszél az a saját dicsőségét keresi ”
Jézus az Atya dicsőségét kereste, aki elküldte Őt. Ahogy Ő van, úgy vagyunk mi is e világban. Az Atya azt szeretné, hogy mi ne a magunk beszédét szóljuk, ne a magunk akaratát tegyük, ne a lelkünk szerint prédikáljunk, vagy szolgáljunk, dicsőítsünk, hanem az Istentől függjünk, az Ő Szellemétől, és akkor meg fog megnyilvánulni az Isten dicsősége rajtunk, vagy a szolgálatunkban, és a gyülekezeteinkben.
2010. május 25.
|
